Könyv-kitalálós játék
Moderátor: ese
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
nem akarom, h elhaljon teljesen ez a topik...
sajnos az irot nem ismerem, de ez a Galaxis utikalauz stopposoknak.
nezek vmi uj feladvanyt....ami egy vers lett.
"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a ...........a túlsó partra!"
sajnos az irot nem ismerem, de ez a Galaxis utikalauz stopposoknak.
nezek vmi uj feladvanyt....ami egy vers lett.
"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a ...........a túlsó partra!"
a balanced diet is a cookie - in each hand
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
igen, kesobb eszembe jutott a neve....
uj feladvany:
"Hajdan egy faluban a Nyíren-é, vagy az Erdő-
Háton, vagy hol esett, jó szerrel nem jut
eszembe,
Már csak elég az, hogy: volt hajdan egy
öreg asszony,
Özvegy volt, s egy rossz fia volt. Ez munka
fejében
Nyáron legyet a szárán csapkodta napestig,
Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén
Ácsorgott el egész napokat. Jó anyja eléggé
Zsémbelt rá; de akár száraz falra marokkal
Borsót hintett volna, szitok, mocsok és a
hurítás
Annyit tett Matyinak (Matyi volt neve a
sihedernek)
Ily tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer
Holtra elunta magát; hosszúknak kezdte
találni
A napokat s nem elég tágasnak az anyja
telekjét:
Addig nyújtódzott hát, hogy valahára szokatlan
Bajra vetette fejét, s kigyaloglott a falu végén
Lévő dombig, ahol szoktak volt mindenik
ünnep
Délestén az időtöltők karikába hasalni. -
Mint sziszeg a fót lúd idegenre: Matyinkat is
akként
Gúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma korású
Virgoncok; de csak ott volt már ő s nem sok
időre
Összegyalulódott velük. - Innen látta először
A mi fiúnk, nézvén szana-széjjel, az ég kari-
máján
Dalmahodó hegyeket; másrészről mint
ugyanannyi
Nyársakat a távol hegységek tornyait; itten
Vette ki a szóból, hogy szomszéd vármegye
is van;
És a többek közt, hogy a híres döbrögi vásár
Egy hét mulva esik. - Felpercene benne
az ország
Látására való kívánság; már az eszében
Kezd sok gondolatok forrása mozogni,
pezsegni;
Nincsen nyugta; fejét töri, míg végtére előtte
Rés nyílik, melyen szándéka folyásnak
eredhet. -"
uj feladvany:
"Hajdan egy faluban a Nyíren-é, vagy az Erdő-
Háton, vagy hol esett, jó szerrel nem jut
eszembe,
Már csak elég az, hogy: volt hajdan egy
öreg asszony,
Özvegy volt, s egy rossz fia volt. Ez munka
fejében
Nyáron legyet a szárán csapkodta napestig,
Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén
Ácsorgott el egész napokat. Jó anyja eléggé
Zsémbelt rá; de akár száraz falra marokkal
Borsót hintett volna, szitok, mocsok és a
hurítás
Annyit tett Matyinak (Matyi volt neve a
sihedernek)
Ily tunya életet élt ő jó ideig; hanem egyszer
Holtra elunta magát; hosszúknak kezdte
találni
A napokat s nem elég tágasnak az anyja
telekjét:
Addig nyújtódzott hát, hogy valahára szokatlan
Bajra vetette fejét, s kigyaloglott a falu végén
Lévő dombig, ahol szoktak volt mindenik
ünnep
Délestén az időtöltők karikába hasalni. -
Mint sziszeg a fót lúd idegenre: Matyinkat is
akként
Gúnyolták ki az ő vele nőtt egyforma korású
Virgoncok; de csak ott volt már ő s nem sok
időre
Összegyalulódott velük. - Innen látta először
A mi fiúnk, nézvén szana-széjjel, az ég kari-
máján
Dalmahodó hegyeket; másrészről mint
ugyanannyi
Nyársakat a távol hegységek tornyait; itten
Vette ki a szóból, hogy szomszéd vármegye
is van;
És a többek közt, hogy a híres döbrögi vásár
Egy hét mulva esik. - Felpercene benne
az ország
Látására való kívánság; már az eszében
Kezd sok gondolatok forrása mozogni,
pezsegni;
Nincsen nyugta; fejét töri, míg végtére előtte
Rés nyílik, melyen szándéka folyásnak
eredhet. -"
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
BaciLaci
- Tag
- Hozzászólások: 744
- Csatlakozott: csüt. máj. 18, 2006 2:10 pm
- Tartózkodási hely: Budapest
Mivel eleddig senki sem vállalta a feladvány feladását, így ezt a terhet magamra veszem
- Nagyon helyes, a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.
- Nem is szólva az ablakokról - jegyezte meg egy tetemtől szokatlan, szemrehányó hevességgel a halott -, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölés nemzetközi kémnők számára.
- Hogy kerül maga a boncasztalra? - kiáltotta a kórházi szolga.
- Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és feltűnően tuskólábú az illető, beteg rokonaim révén zsarol.
- Még mindig nem értem - mondta az orvos kollégáinak. - Úgy tudom, hogy a katonai ügyészség kórházának nincs elmeosztálya.
- Lehet, hogy más helyről szökött el.
Közben Marcel, a szolga telefonált az őrségre. A boncolásra szánt halott természetesen ott volt a helyiség sarkában, egy koporsó mélyén, csakúgy, mint máskor. Ez a lány egyszerűen a helyére feküdt.
- Kérem, tessék elhinni, hogy én az ágyúgyártás vegyi receptjéért lopóztam be... - állította türelmetlenül, kissé siránkozva a jól nevelt tetem.
- Feltéve, hogy a legfelsőbb katonai körök valami rejtélyes oknál fogva a hullakamrában őrzik fontos irataikat - felelte szigorúan a tanár -, mondom, még ebben az érdekes esetben is ragaszkodnom kell ahhoz, hogy ön nyomban elhagyja a boncolóasztalt, hátborzongató tervét későbbre halassza, és egyedül, vagy ápolójának kíséretében távozzék.
- Juszt sem - felelte a halott, és kiöltötte a nyelvét az orvosok felé, ami helyénvaló, ha valaki lázas, vagy gyomorrontásról szeretne véleményt, de a kislány nem volt lázas, és gyomorrontásban sem szenvedett. Az orvosok egyhangú villámdiagnózisa szerint itt egy igen súlyos "előrehaladott neveletlenség" csúf kísérő tünete lépett fel.
...
- Nagyon helyes, a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...
A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.
- Nem is szólva az ablakokról - jegyezte meg egy tetemtől szokatlan, szemrehányó hevességgel a halott -, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölés nemzetközi kémnők számára.
- Hogy kerül maga a boncasztalra? - kiáltotta a kórházi szolga.
- Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és feltűnően tuskólábú az illető, beteg rokonaim révén zsarol.
- Még mindig nem értem - mondta az orvos kollégáinak. - Úgy tudom, hogy a katonai ügyészség kórházának nincs elmeosztálya.
- Lehet, hogy más helyről szökött el.
Közben Marcel, a szolga telefonált az őrségre. A boncolásra szánt halott természetesen ott volt a helyiség sarkában, egy koporsó mélyén, csakúgy, mint máskor. Ez a lány egyszerűen a helyére feküdt.
- Kérem, tessék elhinni, hogy én az ágyúgyártás vegyi receptjéért lopóztam be... - állította türelmetlenül, kissé siránkozva a jól nevelt tetem.
- Feltéve, hogy a legfelsőbb katonai körök valami rejtélyes oknál fogva a hullakamrában őrzik fontos irataikat - felelte szigorúan a tanár -, mondom, még ebben az érdekes esetben is ragaszkodnom kell ahhoz, hogy ön nyomban elhagyja a boncolóasztalt, hátborzongató tervét későbbre halassza, és egyedül, vagy ápolójának kíséretében távozzék.
- Juszt sem - felelte a halott, és kiöltötte a nyelvét az orvosok felé, ami helyénvaló, ha valaki lázas, vagy gyomorrontásról szeretne véleményt, de a kislány nem volt lázas, és gyomorrontásban sem szenvedett. Az orvosok egyhangú villámdiagnózisa szerint itt egy igen súlyos "előrehaladott neveletlenség" csúf kísérő tünete lépett fel.
...
Nevem volt... de most?
](./images/smilies/eusa_wall.gif "Brick wall"){kind=small}
-uff-
BaciLaci
- Tag
- Hozzászólások: 744
- Csatlakozott: csüt. máj. 18, 2006 2:10 pm
- Tartózkodási hely: Budapest
Most mondjam azt, hogy kb 3 éve olvastam ki a teljes életmű sorozatot? Apám annyit regélt a jó szövegekről, hogy egye fene alapon... azóta volt már olyan, amit harmadszor is elolvastam. Persze mivel kb 5 évvel ezelőttig még a kötelező olvasmányokat is bottal piszkáltam (ja, azok még korábban voltak, de azóta sem), nem ragadhattam le ezeknél, és el kellett olvasnom minél több irományt mindenhonnan. Felfedeztem, hogy mi minden létezik itten a világban, amiről lemaradtam... Nem baj, még van vagy hatvan évem...
Nevem volt... de most?
Igaz, igaz, elfelejtettem. De, ami késik, nem múlik, úgyhogy itt is az újabb feladvány, szerintem, nem lesz nehéz (lányok előnyben 
).
Általánosan elismert igazság, hogy legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a aszomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
- Kedves ... - mondta Mrs. ... férjének egy napon -, halotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált?
Mr. ... azt válaszolta, hogy erről nem tud.
- Pedig így van - erősködött az assony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt.
Mr. .... nem felelt.
- Nem is kiváncs, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türlemetlenül.
- Úgyis tudom, hogy el akarja mondan, halljuk hát, nem bánom.
Az asszonynak nem kellett több bíztatás.
- Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akajra: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Norisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már jövő hét végén a kastélyban lesz.
).Általánosan elismert igazság, hogy legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a aszomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
- Kedves ... - mondta Mrs. ... férjének egy napon -, halotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált?
Mr. ... azt válaszolta, hogy erről nem tud.
- Pedig így van - erősködött az assony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt.
Mr. .... nem felelt.
- Nem is kiváncs, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türlemetlenül.
- Úgyis tudom, hogy el akarja mondan, halljuk hát, nem bánom.
Az asszonynak nem kellett több bíztatás.
- Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akajra: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Norisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már jövő hét végén a kastélyban lesz.
Ez Jane Austin. VAlószínű, h. a Büszkeség és balítélet.bizsu írta:Igaz, igaz, elfelejtettem. De, ami késik, nem múlik, úgyhogy itt is az újabb feladvány, szerintem, nem lesz nehéz (lányok előnyben
Általánosan elismert igazság, hogy legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a aszomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
- Kedves ... - mondta Mrs. ... férjének egy napon -, halotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált?
Mr. ... azt válaszolta, hogy erről nem tud.
- Pedig így van - erősködött az assony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt.
Mr. .... nem felelt.
- Nem is kiváncs, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türlemetlenül.
- Úgyis tudom, hogy el akarja mondan, halljuk hát, nem bánom.
Az asszonynak nem kellett több bíztatás.
- Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akajra: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Norisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már jövő hét végén a kastélyban lesz.
M.
"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztotok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fölpofpztatom a bakterral. Az ország vászontarisznyájára lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanácsos lesz a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt meg úgyse akarok sokáig ittmaradni ennél a bakternál."
M.
M.
