Hú, azért volt ismerős! Majdnem megtippeltem ezt... de írót sajnos amúgy sem tudtam volna... (műveletlen tuskó...Mary írta:Aha. esetleg írót is tudnál?julica írta:Indul a bakterház?
M.
)Könyv-kitalálós játék
Moderátor: ese
Nem vagy az, én is csak onnan tudom, h. most olvasom újra.BaciLaci írta:
Hú, azért volt ismerős! Majdnem megtippeltem ezt... de írót sajnos amúgy sem tudtam volna... (műveletlen tuskó...
KLezembe akadt ismét gyerekkori olvasmányom...
Egyébként maga a könyv állítólag önéletrajzi ihletésű..
Ez a Rideg Sándor börtönviselt ember volt. Azt hallottam, nem is politikai fogoly volt, hanem köztörvényes bűnöző...
Vki hallott erről?
Ha igen, a könyvek topikban kérném, h. válaszoljon, mert ez mégiscsak egy kvíz...
M.
-
julica
- Őstag
- Hozzászólások: 4343
- Csatlakozott: hétf. máj. 15, 2006 9:08 am
- Tartózkodási hely: B.Újfalu
- Kapcsolat:
Na, remélem nem lesz nehéz, igyekeztem egy jellegzetes részt kiválasztani, film is készült belőle (bár az nekem nem tetszett)
"A vezetőnő megrántotta az elektromos féket, a kocsi orra a földbe fúródott, aztán felugrott, és az ablakokból csörömpölve hullott ki az üveg. Berlioz agyában valami felüvöltött: "Csak nem?!..." Még egyszer utoljára felvillant a hold, de már darabokra szakadt, és azután elsötétült a világ.
A villamos átgázolt Berliozon, és a Patriarsije Prudin, a sínek mellé, a kövezett lejtőjére sötét, kerek tárgyat dobott ki.
a sötét tárgy visszagurult a lejtőn, és a kocsiút kövezetén ugrándozott.
Berlioz levágott feje volt."
"A vezetőnő megrántotta az elektromos féket, a kocsi orra a földbe fúródott, aztán felugrott, és az ablakokból csörömpölve hullott ki az üveg. Berlioz agyában valami felüvöltött: "Csak nem?!..." Még egyszer utoljára felvillant a hold, de már darabokra szakadt, és azután elsötétült a világ.
A villamos átgázolt Berliozon, és a Patriarsije Prudin, a sínek mellé, a kövezett lejtőjére sötét, kerek tárgyat dobott ki.
a sötét tárgy visszagurult a lejtőn, és a kocsiút kövezetén ugrándozott.
Berlioz levágott feje volt."
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
A mester es Margarita..az iro is megvan: Bulgakovjulica írta:Na, remélem nem lesz nehéz, igyekeztem egy jellegzetes részt kiválasztani, film is készült belőle (bár az nekem nem tetszett)
"A vezetőnő megrántotta az elektromos féket, a kocsi orra a földbe fúródott, aztán felugrott, és az ablakokból csörömpölve hullott ki az üveg. Berlioz agyában valami felüvöltött: "Csak nem?!..." Még egyszer utoljára felvillant a hold, de már darabokra szakadt, és azután elsötétült a világ.
A villamos átgázolt Berliozon, és a Patriarsije Prudin, a sínek mellé, a kövezett lejtőjére sötét, kerek tárgyat dobott ki.
a sötét tárgy visszagurult a lejtőn, és a kocsiút kövezetén ugrándozott.
Berlioz levágott feje volt."
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
megprobalok feladni egy ujat, bar tudom, ezt nem sokan fogjatok ismerni:
"NEWTON:
Sir Isaac Newton.
FELÜGYELŐ:
Richard Voss detektívfelügyelő. (Ülve marad)
NEWTON:
Örvendek. Nagyon örvendek. Valóban. Dörömbölést hallottam, nyögést, hörgést, emberek jönnek-mennek. Szabad kérdenem, mi történik itt?
FELÜGYELŐ:
Megfojtották Irene Straub nővért.
NEWTON:
A cselgáncs országos bajnokát?
FELÜGYELŐ:
Az országos bajnokot.
NEWTON:
Rémes.
FELÜGYELŐ:
Ernst Heinrich Ernesti.
NEWTON:
De hiszen hegedül.
FELÜGYELŐ:
Nyugalomra van szüksége.
NEWTON:
A küzdelem bizonyára kimerítette. Elég cingár. És mivel?
FELÜGYELŐ:
Az állólámpa zsinórjával.
NEWTON:
Az állólámpa zsinórjával. Ez is megoldás. Nahát ez az Ernesti. Sajnálom. Szívből. És a cselgáncsbajnoknőt is sajnálom. Engedje meg. Rendet csinálok.
FELÜGYELŐ:
Tessék. Már végeztünk a helyszíni szemlével.
NEWTON:
(felállítja az asztalt és a székeket) Nem tűröm a rendetlenséget. Voltaképp rendszeretetből lettem fizikus. (Felállítja az állólámpát) Azért, hogy a természet látszólagos rendetlenségét visszavezessem egy Magasabb Rendre. (Cigarettára gyújt) Zavarja, ha dohányzom?
FELÜGYELŐ:
(örömmel) Ellenkezőleg, én is... (Cigarettát akar elővenni ő is a tárcájából)
NEWTON:
Bocsásson meg, de ha már a rendről beszélünk: itt csak a betegek dohányozhatnak. Látogatóknak tilos. Befüstölnék a szalont egy perc alatt.
FELÜGYELŐ:
Értem. (Elteszi a tárcáját)"
"NEWTON:
Sir Isaac Newton.
FELÜGYELŐ:
Richard Voss detektívfelügyelő. (Ülve marad)
NEWTON:
Örvendek. Nagyon örvendek. Valóban. Dörömbölést hallottam, nyögést, hörgést, emberek jönnek-mennek. Szabad kérdenem, mi történik itt?
FELÜGYELŐ:
Megfojtották Irene Straub nővért.
NEWTON:
A cselgáncs országos bajnokát?
FELÜGYELŐ:
Az országos bajnokot.
NEWTON:
Rémes.
FELÜGYELŐ:
Ernst Heinrich Ernesti.
NEWTON:
De hiszen hegedül.
FELÜGYELŐ:
Nyugalomra van szüksége.
NEWTON:
A küzdelem bizonyára kimerítette. Elég cingár. És mivel?
FELÜGYELŐ:
Az állólámpa zsinórjával.
NEWTON:
Az állólámpa zsinórjával. Ez is megoldás. Nahát ez az Ernesti. Sajnálom. Szívből. És a cselgáncsbajnoknőt is sajnálom. Engedje meg. Rendet csinálok.
FELÜGYELŐ:
Tessék. Már végeztünk a helyszíni szemlével.
NEWTON:
(felállítja az asztalt és a székeket) Nem tűröm a rendetlenséget. Voltaképp rendszeretetből lettem fizikus. (Felállítja az állólámpát) Azért, hogy a természet látszólagos rendetlenségét visszavezessem egy Magasabb Rendre. (Cigarettára gyújt) Zavarja, ha dohányzom?
FELÜGYELŐ:
(örömmel) Ellenkezőleg, én is... (Cigarettát akar elővenni ő is a tárcájából)
NEWTON:
Bocsásson meg, de ha már a rendről beszélünk: itt csak a betegek dohányozhatnak. Látogatóknak tilos. Befüstölnék a szalont egy perc alatt.
FELÜGYELŐ:
Értem. (Elteszi a tárcáját)"
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
Julica, de jooooooo, h valaki ismeri rajtam kivul!!!!!! en is nagyon imadtam!!!! (Az oreg holgy latogatasa-t olvastad????? az is nagyon remeek, talan jobb is, mint a fizikusok. ugy orultem, amikor kotelezokent elolvastam)julica írta:Ezt imádtam!!! Köszi!!! Dürrenmatt: A fizikusok:D:D
no, akkor az udvrivalgas utan te adsz ujat!
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
julica
- Őstag
- Hozzászólások: 4343
- Csatlakozott: hétf. máj. 15, 2006 9:08 am
- Tartózkodási hely: B.Újfalu
- Kapcsolat:
nah, az új akkor lássuk
szal ez egy olyan könyv, ami igazából nagyon sok kötetre rúg, de úgy tudom magyarul mindezidáig csak a gyűjtés válogatott darabjaiból jelent meg egy kötetnyi, szerzője ismeretlen, ill. sztem sok, ma már a történelemben névtelenné vált ismeretlen személy... ez egy népmesegyűjtemény a közel-keletről, és tbk. itt olvashatunk sokat egy bizonyos csodalámpáról, vagy sok-sok (:D) rablóról is
remélem tetszik
szal ez egy olyan könyv, ami igazából nagyon sok kötetre rúg, de úgy tudom magyarul mindezidáig csak a gyűjtés válogatott darabjaiból jelent meg egy kötetnyi, szerzője ismeretlen, ill. sztem sok, ma már a történelemben névtelenné vált ismeretlen személy... ez egy népmesegyűjtemény a közel-keletről, és tbk. itt olvashatunk sokat egy bizonyos csodalámpáról, vagy sok-sok (:D) rablóról is
remélem tetszik
Az Ezeregyéjszaka meséire gondolsz?julica írta:nah, az új akkor lássuk
szal ez egy olyan könyv, ami igazából nagyon sok kötetre rúg, de úgy tudom magyarul mindezidáig csak a gyűjtés válogatott darabjaiból jelent meg egy kötetnyi, szerzője ismeretlen, ill. sztem sok, ma már a történelemben névtelenné vált ismeretlen személy... ez egy népmesegyűjtemény a közel-keletről, és tbk. itt olvashatunk sokat egy bizonyos csodalámpáról, vagy sok-sok (:D) rablóról is
remélem tetszik
Ahogy mondani szokás, Mr. L. Prosser is csak ember volt. Más szavakkal szén alapú, kétlábú életformához tartozott, mely a majomtól ered. Még pontosabban, negyvenéves volt, kövér és elhanyagolt. A helyi tanácsnál dolgozott. Érdekes tény, hogy Dzsingisz kán egyenes leszármazottja volt férfiágon, bár erről ő maga sem tudott. A közbülső generációk és a faji keveredés úgy összekuszálták a génjeit, hogy nem is maradtak kifejezetten mongolos vonásai. Csupán tömzsi testalkata, valamint a kis szőrmekalapok iránti vonzalma utalt csökevényesen a nagy hatalmú ősökre.
Szó sincs róla, Mr. Prosser nem volt harcos alkat: ideges volt és gondterhelt. Aznap éppen különösen gondterhelt volt, mivel súlyos akadály gátolta munkája elvégzésében - abban, hogy még naplemente előtt eltakaríttassa Arthur Dent házát az útból.
- Ugyan már, Mr. Dent - mondta -, maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők végezetéig.
Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá.
Arthur a sárban feküdt.
- Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.
- Attól tartok, bele kell törődnie - mondta Mr. Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe-körbe gyűrögette a feje búbján. - A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.
- Most hallok erről először - mondta Arthur -, már miért kellene megépíteni?
Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.
- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell.
Szó sincs róla, Mr. Prosser nem volt harcos alkat: ideges volt és gondterhelt. Aznap éppen különösen gondterhelt volt, mivel súlyos akadály gátolta munkája elvégzésében - abban, hogy még naplemente előtt eltakaríttassa Arthur Dent házát az útból.
- Ugyan már, Mr. Dent - mondta -, maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők végezetéig.
Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá.
Arthur a sárban feküdt.
- Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.
- Attól tartok, bele kell törődnie - mondta Mr. Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe-körbe gyűrögette a feje búbján. - A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.
- Most hallok erről először - mondta Arthur -, már miért kellene megépíteni?
Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.
- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell.
-
BaciLaci
- Tag
- Hozzászólások: 744
- Csatlakozott: csüt. máj. 18, 2006 2:10 pm
- Tartózkodási hely: Budapest
- Hari Seldon vagyok - szólalt meg az öregember egy másodperccel előbb, mint még Gaal zavart elméje összevethette volna az arcát azzal az emlékképpel, amely a számtalanszor látott portréról vésődött a fejébe.
4
PSZICHOHISTÓRIA - Gaal Dornick, nem matematikai módszerek segítségével, úgy határozta meg a pszichohistóriát, mint a matematika azon ágát, amely az embercsoportoknak az állandó társadalmi és gazdasági ösztönzésekre való reagálását tanulmányozza.
…Mindeme meghatározások adottnak veszik azt a föltételezést, hogy a vizsgált embercsoportok elég nagyok ahhoz, hogy megbízható statisztikai eredményt adjanak. Egy ilyen csoport legkisebb méretét Seldon Első Törvénye adja meg, amely… Egy további föltételezés szerint ahhoz, hogy az embercsoport valóban véletlenszerű reagálást mutasson, nem szabad sejtenie, hogy pszichohistóriai elemzés tárgya…
A pszichohistória egyetemes érvényességét azok a Seldon-függvények biztosítják, amelyek alapján olyan társadalmi és gazdasági erőknek a mozgását lehet nyomon követni, mint…
Enciklopedia Galactica
- Jó napot kívánok, uram! - szólalt meg Gaal. - Én… én…
- Nem hitte volna, hogy már ma találkozunk? Rendes körülmények között erre nem is került volna sor. De mert igényt tartunk a szolgálataira, ezért gyorsan kell cselekednünk. Egyre nehezebb ugyanis új munkatársakra szert tenni.
- Nem értem, uram.
- A kilátón beszélgetett egy emberrel, nem igaz?
- De igen. Jerril a keresztneve. Ennél többet nem tudok róla.
- A neve nem jelent semmit. Az illető a Közbiztonsági Bizottság ügynöke. Az űrkikötőtől követte magát.
- De hát miért? Megvallom, egy szót sem értek az egészből.
- Az az ember rólam nem mondott semmit ott a toronyban?
- Úgy emlegette önt, hogy Raven Seldon - vallotta be némi habozás után.
- Azt is megmondta, hogy miért?
- Mert ön folyton katasztrófát jósolgat.
- Valóban azt teszem. Mit jelent magának Trantor? - Úgy látszik, ma mindenki arra kíváncsi, hogy mi a véleménye Trantorról. Gaalnak most is csak az az egy szó jött a szájára, hogy gyönyörű.
- Ezt csak úgy mondja, anélkül hogy gondolkodna. És a pszichohistória?
- Nem gondoltam még rá, hogy a problémára alkalmazzam.
- Mielőtt velem végez, fiatalember, a vérévé fog válni, hogy a pszichohistóriát magától értődően, alkalmazza mindenre. Figyeljen ide!
Seldon az övén függő zacskóból számolótáblát vett elő. Az a hír járta róla, hogy még a párnája alatt is tart egyet arra az esetre, ha fölébredne álmából. A tábla fényes-szürke felülete kopott volt a használattól. Seldon öregségtől foltos ujjai fürgén mozogtak a tábla kemény plasztikperemén. A szürke lapon vörös számjegyek villantak föl.
- Ez a birodalom jelenlegi állapota - mondta, és várakozva tekintett a fiatalemberre. Az végre elszánta magát.
- De hiszen ez nem a teljes kép.
- Távolról sem az - ismerte el Seldon. - Örülök, hogy nem fogadja el vakon, amit mondok - tette hozzá. - Ellenben olyan megközelítés, amely jól körvonalazza az alaptételt. Így már elfogadja?
- Azzal, hogy később ellenőrzöm az egyenlet levezetését - egyezett bele Gaal, gondosan ügyelve, hogy elkerülje az esetleges csapdát.
- Helyes. Ehhez adja hozzá a császárgyilkosság ismert valószínűségét, a helytartók lázadásának, a gazdasági válságok gyakoriságának jelenlegi rátáját, a bolygófölfedezések csökkenő számát, a…
És folytatta. Egy-egy téma említésére mindig új számok villantak föl az ujja nyomán, és beleolvadtak az alapegyenletbe, amely ettől minduntalan változott és terebélyesedett.
Gaal csak egyszer szakította félbe
- Nem látom, mire alapozza azt a sortranszformációt.
Seldon lassabban megismételte a levezetést.
- De hiszen itt a szociooperációt alkalmazta, ami pedig tilos.
- Helyes. Maga gyors fölfogású, de még nem annyira, amennyire kellene. Ebben az összefüggésben nem tilos. Most megcsinálom sorbafejtéssel.
A művelet most sokkal tovább tartott, de a végén Gaal megadóan beismerte
- Igen, most már értem. - Seldon végre befejezte
- Ez Trantor öt évszázad múlva. Mit olvas ki ebből, he? - Félrehajtott fejjel várta a választ.
- Teljes pusztulás! - mondta Gaal hitetlenkedve. - De… de hát ez lehetetlen. Trantor sohasem volt…
Seldont elfogta annak az embernek a heves izgalma,
akinek csak a teste öregedett meg.
- Rajta, csak rajta! Látta, hogyan vezettük le az eredményt. Fordítsa most le szavakra. Felejtse el egy pillanatra a jelképeket.
És Gaal elkezdte
- Amilyen mértékben Trantor specializálódik, olyan mértékben válik egyre sebezhetőbbé, egyre képtelenebbé arra, hogy megvédje önmagát. Továbbá minél inkább igazgatási központjává lesz a Birodalomnak, annál értékesebb zsákmánynak ígérkezik. És ahogyan egyre bizonytalanabbá válik a császári trónutódlás, és ahogyan egyre elkeseredettebb lesz a fontosabb családok közötti viszálykodás, úgy enyészik el a társadalmi felelősségérzet is.
4
PSZICHOHISTÓRIA - Gaal Dornick, nem matematikai módszerek segítségével, úgy határozta meg a pszichohistóriát, mint a matematika azon ágát, amely az embercsoportoknak az állandó társadalmi és gazdasági ösztönzésekre való reagálását tanulmányozza.
…Mindeme meghatározások adottnak veszik azt a föltételezést, hogy a vizsgált embercsoportok elég nagyok ahhoz, hogy megbízható statisztikai eredményt adjanak. Egy ilyen csoport legkisebb méretét Seldon Első Törvénye adja meg, amely… Egy további föltételezés szerint ahhoz, hogy az embercsoport valóban véletlenszerű reagálást mutasson, nem szabad sejtenie, hogy pszichohistóriai elemzés tárgya…
A pszichohistória egyetemes érvényességét azok a Seldon-függvények biztosítják, amelyek alapján olyan társadalmi és gazdasági erőknek a mozgását lehet nyomon követni, mint…
Enciklopedia Galactica
- Jó napot kívánok, uram! - szólalt meg Gaal. - Én… én…
- Nem hitte volna, hogy már ma találkozunk? Rendes körülmények között erre nem is került volna sor. De mert igényt tartunk a szolgálataira, ezért gyorsan kell cselekednünk. Egyre nehezebb ugyanis új munkatársakra szert tenni.
- Nem értem, uram.
- A kilátón beszélgetett egy emberrel, nem igaz?
- De igen. Jerril a keresztneve. Ennél többet nem tudok róla.
- A neve nem jelent semmit. Az illető a Közbiztonsági Bizottság ügynöke. Az űrkikötőtől követte magát.
- De hát miért? Megvallom, egy szót sem értek az egészből.
- Az az ember rólam nem mondott semmit ott a toronyban?
- Úgy emlegette önt, hogy Raven Seldon - vallotta be némi habozás után.
- Azt is megmondta, hogy miért?
- Mert ön folyton katasztrófát jósolgat.
- Valóban azt teszem. Mit jelent magának Trantor? - Úgy látszik, ma mindenki arra kíváncsi, hogy mi a véleménye Trantorról. Gaalnak most is csak az az egy szó jött a szájára, hogy gyönyörű.
- Ezt csak úgy mondja, anélkül hogy gondolkodna. És a pszichohistória?
- Nem gondoltam még rá, hogy a problémára alkalmazzam.
- Mielőtt velem végez, fiatalember, a vérévé fog válni, hogy a pszichohistóriát magától értődően, alkalmazza mindenre. Figyeljen ide!
Seldon az övén függő zacskóból számolótáblát vett elő. Az a hír járta róla, hogy még a párnája alatt is tart egyet arra az esetre, ha fölébredne álmából. A tábla fényes-szürke felülete kopott volt a használattól. Seldon öregségtől foltos ujjai fürgén mozogtak a tábla kemény plasztikperemén. A szürke lapon vörös számjegyek villantak föl.
- Ez a birodalom jelenlegi állapota - mondta, és várakozva tekintett a fiatalemberre. Az végre elszánta magát.
- De hiszen ez nem a teljes kép.
- Távolról sem az - ismerte el Seldon. - Örülök, hogy nem fogadja el vakon, amit mondok - tette hozzá. - Ellenben olyan megközelítés, amely jól körvonalazza az alaptételt. Így már elfogadja?
- Azzal, hogy később ellenőrzöm az egyenlet levezetését - egyezett bele Gaal, gondosan ügyelve, hogy elkerülje az esetleges csapdát.
- Helyes. Ehhez adja hozzá a császárgyilkosság ismert valószínűségét, a helytartók lázadásának, a gazdasági válságok gyakoriságának jelenlegi rátáját, a bolygófölfedezések csökkenő számát, a…
És folytatta. Egy-egy téma említésére mindig új számok villantak föl az ujja nyomán, és beleolvadtak az alapegyenletbe, amely ettől minduntalan változott és terebélyesedett.
Gaal csak egyszer szakította félbe
- Nem látom, mire alapozza azt a sortranszformációt.
Seldon lassabban megismételte a levezetést.
- De hiszen itt a szociooperációt alkalmazta, ami pedig tilos.
- Helyes. Maga gyors fölfogású, de még nem annyira, amennyire kellene. Ebben az összefüggésben nem tilos. Most megcsinálom sorbafejtéssel.
A művelet most sokkal tovább tartott, de a végén Gaal megadóan beismerte
- Igen, most már értem. - Seldon végre befejezte
- Ez Trantor öt évszázad múlva. Mit olvas ki ebből, he? - Félrehajtott fejjel várta a választ.
- Teljes pusztulás! - mondta Gaal hitetlenkedve. - De… de hát ez lehetetlen. Trantor sohasem volt…
Seldont elfogta annak az embernek a heves izgalma,
akinek csak a teste öregedett meg.
- Rajta, csak rajta! Látta, hogyan vezettük le az eredményt. Fordítsa most le szavakra. Felejtse el egy pillanatra a jelképeket.
És Gaal elkezdte
- Amilyen mértékben Trantor specializálódik, olyan mértékben válik egyre sebezhetőbbé, egyre képtelenebbé arra, hogy megvédje önmagát. Továbbá minél inkább igazgatási központjává lesz a Birodalomnak, annál értékesebb zsákmánynak ígérkezik. És ahogyan egyre bizonytalanabbá válik a császári trónutódlás, és ahogyan egyre elkeseredettebb lesz a fontosabb családok közötti viszálykodás, úgy enyészik el a társadalmi felelősségérzet is.
Nevem volt... de most?
-
BaciLaci
- Tag
- Hozzászólások: 744
- Csatlakozott: csüt. máj. 18, 2006 2:10 pm
- Tartózkodási hely: Budapest
Ez azt jelenti, hogy te már tudod a választ? Mert azt még megvárnám... (ha nem te, akkor talán valaki más megfejti... hátha)temesed írta:sztem ezt a konyvet kevesen olvastak, de utana kerestem. A konyv topikban irhatnal rola jellemezest, kivancsi vagyok.
Ha senkinek sem dereng, akkor azért szóljatok...
Nevem volt... de most?
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
igen, tudom a valaszt, de nem azert mert ismerem, hanem azert, mert utana neztem, es ilyenkor azt nem szoktuk beirni. csak mindent by heart!BaciLaci írta:Ez azt jelenti, hogy te már tudod a választ? Mert azt még megvárnám... (ha nem te, akkor talán valaki más megfejti... hátha)temesed írta:sztem ezt a konyvet kevesen olvastak, de utana kerestem. A konyv topikban irhatnal rola jellemezest, kivancsi vagyok.
Ha senkinek sem dereng, akkor azért szóljatok...
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
BaciLaci
- Tag
- Hozzászólások: 744
- Csatlakozott: csüt. máj. 18, 2006 2:10 pm
- Tartózkodási hely: Budapest
Na jó! Meggyőztél, Temesed. Valószínűleg senki sem olvasta itt.
Akkor megfejtem, és új feladványt eszelek ki:
A megfejtés: Isaac Asimov - Alapítvány (trilógia, ez az első rész)
És mindjárt jön egy kis kedvcsináló a könyvek-topicban.
Új feladvány (remélem ez ismerősebb):
Azt mondják, a halál pillanatában minden megvilágosodik; Ensei Tankado már tudta, hogy ez így igaz. Ahogy a mellkasát markolva fájdalmában a földre zuhant, felismerte borzalmas tévedését.
Emberek érkeztek, fölébe tornyosultak, megpróbáltak segíteni. De Tankado nem segítséget várt tőlük - ahhoz már túl késő volt.
Reszketve emelte föl a bal kezét, felmutatva az ujjait. Nézzétek a kezemet! Mindenki őt bámulta, de látta az arcukon, hogy nem értik.
Egy vésett aranygyűrű volt az ujján. A bemetszések egy pillanatra felragyogtak az andalúziai napfényben. Ensei Tankado tudta, hogy utoljára látja a fényt.
Első fejezet
A Smoky-hegységben voltak a kedvenc panziójukban. David mosolyogva hajolt fölé. - Mit szólsz hozzá, istennőm? Hozzám jössz?
Ő pedig felnézett rá a baldachinos ágyban, és tudta, hogy megtalálta az igazit. Örökre. Ahogy sötétzöld szemébe nézett, valahol a távolban fülsiketítő csengetést hallott. A zaj elszakította tőle a férfit. Utánakapott, de csak a semmibe markolt.
A telefon csöngött, annak a hangja ragadta ki álmából Susan Fletchert. Riadtan ült fel az ágyban és a kagyló után tapogatott. - Halló!
- Susan, itt David. Felébresztettelek?
Susan mosolyogva fordult az oldalára. - Éppen rólad álmodtam. Gyere át és folytassuk.
A férfi felnevetett. - Még sötét van odakint.
- Hmm - nyögött fel kéjesen Susan. - Akkor annál inkább gyere át, hogy folytassuk. Még alhatunk is egyet, mielőtt elindulunk északra.
David bosszúsan sóhajtott. - Pontosan ezért hívlak. Az utazás miatt. El kell halasztanunk.
Susan egyszerre teljesen éber lett. - Micsoda?
- Sajnálom. El kell mennem. De holnapra megjövök. Holnap reggel már indulhatunk is. Még mindig marad két napunk.
- De már lefoglaltam a helyünket - mondta Susan megbántottan. - A régi szobánkat a Stone Manorban.
- Tudom, de...
- A mai este különleges lett volna... meg akartuk ünnepelni, hogy hat hónapja jegyeztük el egymást. Ugye nem felejtetted el, hogy eljegyeztük egymást?
- Susan - a férfi sóhajtott. - Most tényleg nem tudok belemenni a részletekbe, lent vár a kocsi. Majd felhívlak a gépről, és mindent megmagyarázok.
- A gépről? - ismételte meg Susan. - Mi ez az egész? Miért akarja az egyetem...
- Nem az egyetem. Később felhívlak és megmagyarázom. Most muszáj mennem. Várnak. Hívni foglak. Megígérem.
- David! - kiáltotta Susan. - Mi ez... De már késő volt.
David letette.
Susan Fletcher még órákig feküdt ébren, David hívását várva. De a telefon nem szólalt meg.
Aznap délután Susan bánatosan ült a fürdőkádban. Alámerült a szappanos vízben és megpróbálta elfelejteni a Stone Manort, a Smoky-hegységet. Merre járhat? - tűnődött. Miért nem telefonál?
A forró víz fokozatosan langyosra hűlt, végül hideg lett. Éppen ki akart szállni a kádból, amikor megszólalt a telefon. Susan azonnal kipattant, telefröcskölve vízzel a padlót, ahogy felkapta a mosdó széléről a telefont.
- David?
- Itt Strathmore - válaszolta a hang. Susan elkedvetlenedett. - Ó. - Képtelen volt elrejteni a csalódottságát. - Jó napot, parancsnok úr.
- Fiatalabb férfira számított? - nevetett a telefonáló.
- Nem, uram - válaszolta Susan zavartan. - Félreérti a helyzetet...
- Szó sincs róla - kacagott a férfi. - David Becker remek ember. Vigyázzon rá.
- Köszönöm, uram.
A parancsnok hangja egyszerre komolyra váltott. - Susan, azért hívtam, mert szükségem van itt magára. Azonnal.
Susan megpróbált koncentrálni. - Szombat van, uram. Ilyenkor nem szoktunk...
- Tudom - felelte Strathmore nyugodtan. - De vészhelyzet van.
Susan összerándult. Vészhelyzet? Még sohasem hallotta ezt a szót Strathmore parancsnok szájából. Vészhelyzet? A Kriptográfián? El sem tudta képzelni. - I..igen, uram. - Susan elhallgatott. - Megyek, amilyen gyorsan csak tudok.
- Annál gyorsabban jöjjön. - Azzal Strathmore letette.
Akkor megfejtem, és új feladványt eszelek ki:
A megfejtés: Isaac Asimov - Alapítvány (trilógia, ez az első rész)
És mindjárt jön egy kis kedvcsináló a könyvek-topicban.
Új feladvány (remélem ez ismerősebb):
Azt mondják, a halál pillanatában minden megvilágosodik; Ensei Tankado már tudta, hogy ez így igaz. Ahogy a mellkasát markolva fájdalmában a földre zuhant, felismerte borzalmas tévedését.
Emberek érkeztek, fölébe tornyosultak, megpróbáltak segíteni. De Tankado nem segítséget várt tőlük - ahhoz már túl késő volt.
Reszketve emelte föl a bal kezét, felmutatva az ujjait. Nézzétek a kezemet! Mindenki őt bámulta, de látta az arcukon, hogy nem értik.
Egy vésett aranygyűrű volt az ujján. A bemetszések egy pillanatra felragyogtak az andalúziai napfényben. Ensei Tankado tudta, hogy utoljára látja a fényt.
Első fejezet
A Smoky-hegységben voltak a kedvenc panziójukban. David mosolyogva hajolt fölé. - Mit szólsz hozzá, istennőm? Hozzám jössz?
Ő pedig felnézett rá a baldachinos ágyban, és tudta, hogy megtalálta az igazit. Örökre. Ahogy sötétzöld szemébe nézett, valahol a távolban fülsiketítő csengetést hallott. A zaj elszakította tőle a férfit. Utánakapott, de csak a semmibe markolt.
A telefon csöngött, annak a hangja ragadta ki álmából Susan Fletchert. Riadtan ült fel az ágyban és a kagyló után tapogatott. - Halló!
- Susan, itt David. Felébresztettelek?
Susan mosolyogva fordult az oldalára. - Éppen rólad álmodtam. Gyere át és folytassuk.
A férfi felnevetett. - Még sötét van odakint.
- Hmm - nyögött fel kéjesen Susan. - Akkor annál inkább gyere át, hogy folytassuk. Még alhatunk is egyet, mielőtt elindulunk északra.
David bosszúsan sóhajtott. - Pontosan ezért hívlak. Az utazás miatt. El kell halasztanunk.
Susan egyszerre teljesen éber lett. - Micsoda?
- Sajnálom. El kell mennem. De holnapra megjövök. Holnap reggel már indulhatunk is. Még mindig marad két napunk.
- De már lefoglaltam a helyünket - mondta Susan megbántottan. - A régi szobánkat a Stone Manorban.
- Tudom, de...
- A mai este különleges lett volna... meg akartuk ünnepelni, hogy hat hónapja jegyeztük el egymást. Ugye nem felejtetted el, hogy eljegyeztük egymást?
- Susan - a férfi sóhajtott. - Most tényleg nem tudok belemenni a részletekbe, lent vár a kocsi. Majd felhívlak a gépről, és mindent megmagyarázok.
- A gépről? - ismételte meg Susan. - Mi ez az egész? Miért akarja az egyetem...
- Nem az egyetem. Később felhívlak és megmagyarázom. Most muszáj mennem. Várnak. Hívni foglak. Megígérem.
- David! - kiáltotta Susan. - Mi ez... De már késő volt.
David letette.
Susan Fletcher még órákig feküdt ébren, David hívását várva. De a telefon nem szólalt meg.
Aznap délután Susan bánatosan ült a fürdőkádban. Alámerült a szappanos vízben és megpróbálta elfelejteni a Stone Manort, a Smoky-hegységet. Merre járhat? - tűnődött. Miért nem telefonál?
A forró víz fokozatosan langyosra hűlt, végül hideg lett. Éppen ki akart szállni a kádból, amikor megszólalt a telefon. Susan azonnal kipattant, telefröcskölve vízzel a padlót, ahogy felkapta a mosdó széléről a telefont.
- David?
- Itt Strathmore - válaszolta a hang. Susan elkedvetlenedett. - Ó. - Képtelen volt elrejteni a csalódottságát. - Jó napot, parancsnok úr.
- Fiatalabb férfira számított? - nevetett a telefonáló.
- Nem, uram - válaszolta Susan zavartan. - Félreérti a helyzetet...
- Szó sincs róla - kacagott a férfi. - David Becker remek ember. Vigyázzon rá.
- Köszönöm, uram.
A parancsnok hangja egyszerre komolyra váltott. - Susan, azért hívtam, mert szükségem van itt magára. Azonnal.
Susan megpróbált koncentrálni. - Szombat van, uram. Ilyenkor nem szoktunk...
- Tudom - felelte Strathmore nyugodtan. - De vészhelyzet van.
Susan összerándult. Vészhelyzet? Még sohasem hallotta ezt a szót Strathmore parancsnok szájából. Vészhelyzet? A Kriptográfián? El sem tudta képzelni. - I..igen, uram. - Susan elhallgatott. - Megyek, amilyen gyorsan csak tudok.
- Annál gyorsabban jöjjön. - Azzal Strathmore letette.
Nevem volt... de most?
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
szerinted????BaciLaci írta:Legalább mindenkinek tetszenek. Legalábbis azoknak, akik ide írnak.
Akkor most te írhatsz egy idézetet... Hacsak nem megint utánanézés eredményeképpen jutottál a megoldásra. (mondd, hogy nem... mondd, hogy nem)
ezer eve nem tudtam elolvasni egy jo konyvet, de mivel rajta van a listamon, beugrott a nev a szerzo es igy kerestem utana a ontos cimnek.
persze nem kell elfogadnod, csak oszinte vagyok.
a balanced diet is a cookie - in each hand
-
temesed
- Főisten
- Hozzászólások: 14925
- Csatlakozott: szer. szept. 28, 2005 2:17 pm
- Tartózkodási hely: Budapest és környéke
- Kapcsolat:
ja, persze, csipkejozsika felebredt, jon is az uj feladvany..
nagyon sokaig kerestem, de vegre megvan. nagyon hosszu, nem muszaj vegig olvasni, de ra lehet ismerni, aki olvasta.
Szív a kő alatt
A világegyetem összetömörítése egyetlen emberi teremtésben, egyetlen emberi teremtés kitágítása egészen az Istenig: ez a szerelem.
*
A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete.
*
Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!
Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy az, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg.
*
Elegendő futólag megpillantani egy mosolyt valakinek a lila fátylas fehér selyemkalapja alatt, hogy lelkünk bevonuljon az álmok palotájába.
*
Minden mögött ott az Isten, de minden eltakarja az Istent. A tárgyak feketék, az élőlényeken nem lehet keresztüllátni. Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani rajta.
Bizonyos gondolatok olyanok, mint az imádság. Vannak pillanatok, amelyekben - akármilyen a testtartásunk - a lélek térdre borul.
*
Az egymástól elszakított szerelmesek ezer meg ezer csalóka képzelődéssel játsszák ki árvaságukat, s ez mégis mind valóság. Nem találkozhatnak, nem írhatnak egymásnak: rengeteg rejtelmes módot találnak, hogy levelezzenek. Elküldik egymásnak a madarak dalát, a virágok illatát, a gyermekek kacagását, a nap ragyogását, a szellő sóhajtozását, a csillagok sugárzását, az egész világot. És mért ne? Isten minden alkotása arra való, hogy a szerelmet szolgálja. A szerelemnek akkora a hatalma, hogy az egész természetre rábízhatja üzeneteit.
Ó, tavasz, te is levél vagy, amelyet neki írok.
*
A jövő sokkal inkább a szív ügye, mint az értelemé. Szeretni: íme az egyetlen érzelem, amely magáévá teheti és betöltheti az örökkévalóságot. A végtelennek szüksége van arra, ami kimeríthetetlen.
*
A szerelem magának a léleknek egyik része. Ugyanolyan jellegű, mint a lélek. Isteni szikra, mint a lélek, romolhatatlan, oszthatatlan, elmúlhatatlan, mint a lélek. Tüzes pont, amely bennünk izzik, halhatatlan és végtelen, semmi sem szoríthatja vissza, semmi sem olthatja ki. Az ember érzi, hogy a csontja velejéig égeti, és látja, hogy felsugárzik az égbolt végtelenségéig.
*
Ó, szerelem! Kölcsönös imádat! Gyönyörűsége két összehangolt léleknek, két összedobbanó szívnek, két összeolvadó tekintetnek! Ugye enyémek lesztek, ti boldog örömök! ti magányos séták, kéz a kézben! ti áldott és sugárzó napok! Néha arról ábrándoztam, hogy időnként egy-egy óra kiszakad az angyalok életéből, és beleszövődik idelent az emberek életébe.
*
Isten semmi mással nem fokozhatja azoknak a boldogságát, akik szeretik egymást, legfeljebb azzal, hogy megajándékozza őket az örökkévalósággal. Szerelmes élet után a szerelem örökkévalósága: ez csakugyan fokozódás; de fokozni annak a kimondhatatlan boldogságnak a feszültségét, amit a szerelem ad a léleknek már ezen a világon: lehetetlen még az Istennek is. Isten: a menny kiteljesülése; a szerelem: az ember kiteljesülése.
*
Két okból szoktuk bámulni a csillagot, mert ragyog, és mert kifürkészhetetlen. Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbűvölőbb és sokkal mélységesebb titok: a nő.
*
Kivétel nélkül mindnyájunknak szükségünk van olyan teremtésekre, akiket mintegy belélegzünk. Ha nincsenek ilyenek, nincs levegőnk, megfulladunk. Ebbe belehal az ember. Szerelem híján meghalni: borzalmas. Ez a lélek megfulladása.
*
Ha a szerelem angyali és szent egyesülésben összeolvasztott és elvegyített két emberi teremtést, akkor ők ketten már megoldották az élet titkát; nem egyebek már ők, mint ugyanannak az egy sorsnak két arca; nem egyebek már ők, mint ugyanannak az egy léleknek két szárnya. Szeressetek, szárnyaljatok!
*
Azon a napon, amikor olyan nő kerül utadba, akiből fényesség árad, amint elhalad: véged van, szerelmes lettél. Már csak egy a dolgod: oly makacsul gondolni rá, hogy ő is kénytelen legyen rád gondolni!
*
Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be.
*
Az igazi szerelem szenved és ujjong egy elveszett kesztyű vagy egy megtalált zsebkendő miatt, s odaadását és reményeit az örökkévalósághoz méri. Két alkotórésze: a végtelen nagy és a végtelen kicsi.
*
Ha kő vagy, légy mágnes; ha növény vagy, légy mimóza; ha ember vagy, légy szerelem.
*
Semmi sem elég a szerelemnek. Ha boldog, az édenkertet akarja; megkapta az édenkertet, a mennyországot akarja.
Ó, ti, akik szeretitek egymást: mindez benne van a szerelemben. Csak értsétek a módját, hogy megtaláljátok benne. A szerelemben megvan az, ami az égben: az átszellemülés, és több is van benne, mint az égben: a gyönyör.
*
Eljön még a kisasszony a Luxembourg-ba? - Nem, uram. - Ugye ebbe a templomba jár misére? - Már nem ide jár. - Még most is ebben a házban lakik? - Elköltözött. - Hol van az új lakása? - Nem mondta meg.
Milyen szomorú, ha az ember nem tudja lelkének a lakáscímét!
*
A szerelemben sok a gyerekség, más szenvedélyekben sok a kicsinyesség. Vessétek meg azokat a szenvedélyeket, amelyek elröpítik az embert! Tiszteljétek azt, amely gyermekké varázsolja!
*
Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt.
*
Ó! Egymás mellett feküdni, ugyanabban a sírban, kéz a kézben, és időnként szelíden megsimogatni egymás ujjait: elegendő volna nekem az örökkévalóságra.
*
Ti, akik szenvedtek, mert szerettek, szeressetek még erősebben! A halálos szerelem: maga az élet!
*
Szeressetek. Ez a gyötrelem csillagos-gyászos színváltozással jár. Van bizonyos átszellemülés a haláltusában.
*
Ó, boldog madarak! Azért dalolnak, mert megvan a fészkük.
*
A szerelem az édenkert levegőjének mennyei lehelete.
*
Érző szívek, bölcs elmék, vegyétek az életet úgy, ahogy Isten megteremtette: hosszú próbatételnek, megmagyarázhatatlan előkészületnek ismeretlen sorsunkra. Igazi sorsunk akkor kezdődik, mikor az ember az első lépést teszi a sír felé. Akkor fölrémlik előtte valami, és kezdi felismerni a véglegest. A végleges: gondolkozzatok csak ezen a szón. Az élők látják a végtelent, a véglegest csak a halottak láthatják meg. Addig is szeressetek és szenvedjetek, reméljetek és elmélkedjetek. Ó, jaj annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett! A halál megfosztja mindettől. Igyekezzetek lelket szeretni: azt majd újra megtaláljátok.
*
Találkoztam az utcán egy nagyon szegény fiatalemberrel, aki szerelmes volt. Kalapja ócska volt, ruhája ütött-kopott; könyökén lyukas; cipőjébe befolyt a víz, lelkébe beszűrődött a csillagok ragyogása.
*
Mily nagy dolog, ha szeret bennünket valaki! Mennyivel nagyobb dolog, ha szeretünk valakit. A szenvedély hősiessé edzi a szívet. Már nincs benne semmi másféle alkotórész, csak tiszta; már semmi másféle támasztéka nincs, csak ami magasztos és nagyszerű. Alantas gondolat éppúgy nem csírázhat már benne, mint csalán a jégmezőn. A magasrendű és derűs lélek - amelyhez nem férhetnek hozzá durva szenvedélyek és izgalmak, amely fölemelkedik a világ fellegein és árnyain, őrültségein, hazugságain, gyűlöletein, hiúságain, nyomorúságain - fent lakozik a kéklő magasságban, és már csak úgy érzi a sors föld alatti rázkódtatásait, mint ahogy a hegycsúcsok érzik a földrengést.
nagyon sokaig kerestem, de vegre megvan. nagyon hosszu, nem muszaj vegig olvasni, de ra lehet ismerni, aki olvasta.
Szív a kő alatt
A világegyetem összetömörítése egyetlen emberi teremtésben, egyetlen emberi teremtés kitágítása egészen az Istenig: ez a szerelem.
*
A szerelem: az angyaloknak a csillagokhoz röppenő üdvözlete.
*
Mily szomorú a lélek, ha a szerelem miatt szomorú!
Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy az, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg.
*
Elegendő futólag megpillantani egy mosolyt valakinek a lila fátylas fehér selyemkalapja alatt, hogy lelkünk bevonuljon az álmok palotájába.
*
Minden mögött ott az Isten, de minden eltakarja az Istent. A tárgyak feketék, az élőlényeken nem lehet keresztüllátni. Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani rajta.
Bizonyos gondolatok olyanok, mint az imádság. Vannak pillanatok, amelyekben - akármilyen a testtartásunk - a lélek térdre borul.
*
Az egymástól elszakított szerelmesek ezer meg ezer csalóka képzelődéssel játsszák ki árvaságukat, s ez mégis mind valóság. Nem találkozhatnak, nem írhatnak egymásnak: rengeteg rejtelmes módot találnak, hogy levelezzenek. Elküldik egymásnak a madarak dalát, a virágok illatát, a gyermekek kacagását, a nap ragyogását, a szellő sóhajtozását, a csillagok sugárzását, az egész világot. És mért ne? Isten minden alkotása arra való, hogy a szerelmet szolgálja. A szerelemnek akkora a hatalma, hogy az egész természetre rábízhatja üzeneteit.
Ó, tavasz, te is levél vagy, amelyet neki írok.
*
A jövő sokkal inkább a szív ügye, mint az értelemé. Szeretni: íme az egyetlen érzelem, amely magáévá teheti és betöltheti az örökkévalóságot. A végtelennek szüksége van arra, ami kimeríthetetlen.
*
A szerelem magának a léleknek egyik része. Ugyanolyan jellegű, mint a lélek. Isteni szikra, mint a lélek, romolhatatlan, oszthatatlan, elmúlhatatlan, mint a lélek. Tüzes pont, amely bennünk izzik, halhatatlan és végtelen, semmi sem szoríthatja vissza, semmi sem olthatja ki. Az ember érzi, hogy a csontja velejéig égeti, és látja, hogy felsugárzik az égbolt végtelenségéig.
*
Ó, szerelem! Kölcsönös imádat! Gyönyörűsége két összehangolt léleknek, két összedobbanó szívnek, két összeolvadó tekintetnek! Ugye enyémek lesztek, ti boldog örömök! ti magányos séták, kéz a kézben! ti áldott és sugárzó napok! Néha arról ábrándoztam, hogy időnként egy-egy óra kiszakad az angyalok életéből, és beleszövődik idelent az emberek életébe.
*
Isten semmi mással nem fokozhatja azoknak a boldogságát, akik szeretik egymást, legfeljebb azzal, hogy megajándékozza őket az örökkévalósággal. Szerelmes élet után a szerelem örökkévalósága: ez csakugyan fokozódás; de fokozni annak a kimondhatatlan boldogságnak a feszültségét, amit a szerelem ad a léleknek már ezen a világon: lehetetlen még az Istennek is. Isten: a menny kiteljesülése; a szerelem: az ember kiteljesülése.
*
Két okból szoktuk bámulni a csillagot, mert ragyog, és mert kifürkészhetetlen. Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbűvölőbb és sokkal mélységesebb titok: a nő.
*
Kivétel nélkül mindnyájunknak szükségünk van olyan teremtésekre, akiket mintegy belélegzünk. Ha nincsenek ilyenek, nincs levegőnk, megfulladunk. Ebbe belehal az ember. Szerelem híján meghalni: borzalmas. Ez a lélek megfulladása.
*
Ha a szerelem angyali és szent egyesülésben összeolvasztott és elvegyített két emberi teremtést, akkor ők ketten már megoldották az élet titkát; nem egyebek már ők, mint ugyanannak az egy sorsnak két arca; nem egyebek már ők, mint ugyanannak az egy léleknek két szárnya. Szeressetek, szárnyaljatok!
*
Azon a napon, amikor olyan nő kerül utadba, akiből fényesség árad, amint elhalad: véged van, szerelmes lettél. Már csak egy a dolgod: oly makacsul gondolni rá, hogy ő is kénytelen legyen rád gondolni!
*
Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be.
*
Az igazi szerelem szenved és ujjong egy elveszett kesztyű vagy egy megtalált zsebkendő miatt, s odaadását és reményeit az örökkévalósághoz méri. Két alkotórésze: a végtelen nagy és a végtelen kicsi.
*
Ha kő vagy, légy mágnes; ha növény vagy, légy mimóza; ha ember vagy, légy szerelem.
*
Semmi sem elég a szerelemnek. Ha boldog, az édenkertet akarja; megkapta az édenkertet, a mennyországot akarja.
Ó, ti, akik szeretitek egymást: mindez benne van a szerelemben. Csak értsétek a módját, hogy megtaláljátok benne. A szerelemben megvan az, ami az égben: az átszellemülés, és több is van benne, mint az égben: a gyönyör.
*
Eljön még a kisasszony a Luxembourg-ba? - Nem, uram. - Ugye ebbe a templomba jár misére? - Már nem ide jár. - Még most is ebben a házban lakik? - Elköltözött. - Hol van az új lakása? - Nem mondta meg.
Milyen szomorú, ha az ember nem tudja lelkének a lakáscímét!
*
A szerelemben sok a gyerekség, más szenvedélyekben sok a kicsinyesség. Vessétek meg azokat a szenvedélyeket, amelyek elröpítik az embert! Tiszteljétek azt, amely gyermekké varázsolja!
*
Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt.
*
Ó! Egymás mellett feküdni, ugyanabban a sírban, kéz a kézben, és időnként szelíden megsimogatni egymás ujjait: elegendő volna nekem az örökkévalóságra.
*
Ti, akik szenvedtek, mert szerettek, szeressetek még erősebben! A halálos szerelem: maga az élet!
*
Szeressetek. Ez a gyötrelem csillagos-gyászos színváltozással jár. Van bizonyos átszellemülés a haláltusában.
*
Ó, boldog madarak! Azért dalolnak, mert megvan a fészkük.
*
A szerelem az édenkert levegőjének mennyei lehelete.
*
Érző szívek, bölcs elmék, vegyétek az életet úgy, ahogy Isten megteremtette: hosszú próbatételnek, megmagyarázhatatlan előkészületnek ismeretlen sorsunkra. Igazi sorsunk akkor kezdődik, mikor az ember az első lépést teszi a sír felé. Akkor fölrémlik előtte valami, és kezdi felismerni a véglegest. A végleges: gondolkozzatok csak ezen a szón. Az élők látják a végtelent, a véglegest csak a halottak láthatják meg. Addig is szeressetek és szenvedjetek, reméljetek és elmélkedjetek. Ó, jaj annak, aki csak testet, alakot, látszatot szeretett! A halál megfosztja mindettől. Igyekezzetek lelket szeretni: azt majd újra megtaláljátok.
*
Találkoztam az utcán egy nagyon szegény fiatalemberrel, aki szerelmes volt. Kalapja ócska volt, ruhája ütött-kopott; könyökén lyukas; cipőjébe befolyt a víz, lelkébe beszűrődött a csillagok ragyogása.
*
Mily nagy dolog, ha szeret bennünket valaki! Mennyivel nagyobb dolog, ha szeretünk valakit. A szenvedély hősiessé edzi a szívet. Már nincs benne semmi másféle alkotórész, csak tiszta; már semmi másféle támasztéka nincs, csak ami magasztos és nagyszerű. Alantas gondolat éppúgy nem csírázhat már benne, mint csalán a jégmezőn. A magasrendű és derűs lélek - amelyhez nem férhetnek hozzá durva szenvedélyek és izgalmak, amely fölemelkedik a világ fellegein és árnyain, őrültségein, hazugságain, gyűlöletein, hiúságain, nyomorúságain - fent lakozik a kéklő magasságban, és már csak úgy érzi a sors föld alatti rázkódtatásait, mint ahogy a hegycsúcsok érzik a földrengést.
a balanced diet is a cookie - in each hand